3.fejezet

"Mi vaaaa?"

Sziasztok meghoztam a 3. fejezetet. Remélem tetszeni fog. Hozzászólásokat pedig kééreek :D !!!

Reggel arra keltem hogy Szasza a fülembe szuszog. Nem akartam felkelteni így óvatosan csusszantam ki a karjai közül. Amint kijutottam a kezei megtalálták a párnám és azt húzta közelebb magához egy macis morgással kísérve. A lepedő alig volt rajta szinte csak a jobb lábát takarta. 6 óra volt a suli 8 kor kezdődik. Volt két órám így meg csináltam a reggelit ami tükörtojásból pirítósból és szalonnából állt. Szasza kedvenc kajája. Hirtelen két kar fonódott a derekamra. Tulajdonosa puszit a fejemre.
-Rossz úgy kelni, hogy nem vagy mellettem.-nézett rám szomorú szemekkel.
-Engesztelőt?-nyújtottam felé a neki szánt reggelit.
-Jöhet.-elhelyezkedett az asztalnál így leültem vele szemben és néztem ahogy reggelizik. Addig letoltam egy almát és megkezdtem egy joghurtot.
-Nem lesz sok?- kérdezte tele szájjal de vigyorogva Szasza.
-De lehet...-toltam félre a joghurtot. Fel álltam, hogy eltegyem megkezdett reggelim de Szasza visszahúzott és az ölébe ültetett.
-Nem gondoltam komolyan-vigyorgott tovább-keveset eszel..Na figyelj! Ááá jön a repülő- irányított felem egy falatott. Úgy néztem rá mint egy idiótára de kinyitottam a szám így belém tuszkolt egy falatnyi pirítóst. Miután befejezte a reggelit elpakoltunk és elkezdtünk készülődni.
-5 perc és itt vagyok, felöltözök.-ezzel haza is ment. Elfelejtettem említeni de egy ikerházban lakom aminek a párja Szaszáéké. A szoba ablakunk között alig 2 méter van.Bementem a szobába átöltözni. Szerencsére észre vettem az ablakon éppen átmászó haverom így egy gyors bevonultam a fürdőbe. Lehetetlen, hogy valaki ilyen gyorsan áttudjon öltözni. Szempillaspirált,szemceruzát és egy kis alapozót tettem fel. Ruhám kék converse cipőből, fekete csőnaciból, kék trikóból, és egy csöves sapkából és a bőrdzsekimből állt. Kivasaltam a vörös hajam ami így a derekamig ért és ki is mentem a fürdőből. A szoba ajtónál Szasza állt szinte ugyan úgy felöltözve mint én a deszkáját fogva.
-Jó a szerkód.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Ja, kösz. A csöves sapi ami rajtad van azt tőlem csórtad!-néztem rá tetetett mérgességel.
-Hé nem tehetek róla hogy uniszex. Így nekem is jól áll. Na menjünk.-elindult kifele. Követtem a példáját. A két szőke már a ház előtt várt minket.

-Az nem Lexa sapija?-kérdezte Lala Szaszától.

-De.-válaszolta rövidre fogva. Sétálásunk közben Malesz is csatlakozott hozzánk.

-Jéé az Lexa sapija. Figyelj jobban a cuccaidra Lexa.-nézett rám szigorú arccal a barna hajú.

-Én oda figyelek!- szólaltam meg.
-Hát akkor nem elégé.-szólalt meg a mellettem haladó lopkodós.
-Inkább te nem figyelsz.Nézd mit szereztem!- mutattam az új karkötőmre. Szép darab volt. Egy kékre színezet műbőr amin egy gördeszkázó csontváz díszelgett.
-Azt ad vissza!-nézet rám mérgesen, de tudtam hogy nem az csak tetteti.
-Szeretnéd? Akkor kérd szépen!
-Kedves Lexa. Kérem szépen hogy adja vissza a karkötőm.-mondta egy pukedli kíséretében.
-Majd ha fagy TAPLÓ.-kiabáltam és futásnak eredtem. Hallottam hogy hamarosan utol ér. Amilyen gyorsan csak tudtam beszaladtam a suliba de mázlimra pont nekirohantam az igazgató helyettesnek. Minden egyensúlyát összeszedve próbált talpon maradni.
-Miss. Black!-kezdődik a cirkusz gondoltam magamba.- Mit gondol maga szerint hol van? Vidámparkba netán futóversenyen?!
-A vidámparkot választanám-mosolyogtam.
-Tudja hol a helye kisasszony! Mi van a maga ajkába?! Csak nem egy piercing?! Miért nem hordja az iskolai egyenruhát?! Vegye le a sapkát!
-Oki-válaszoltam egyszerűen és a sapkámért nyúltam.
-Nem "oki" hanem igenis! Egyszer pórul fog járni Miss. Black!- és ezzel el is neki is indult. Kiöltöttem rá a nyelvem és vissza húztam a fejemre a sapim.Épp kifele kanyarodott amikor Szasza rohant neki.

-Ebből elég!Szabolcs maga semmivel sem különb Alexandránál!Mindketten vidámparkba érzik magukat?!-oda mentem hozzájuk.
-Megyünk vidámparkba?-kérdezte nagy komolyan a deszkás srác mire elröhögtem magam. A helyettes egy ideig csak bámult ránk majd elviharzott. -Akkor most mivaaa?
-Nem te vagy ma az első piercinges gyerek csöves sapkában aki nekirohan és vidámparkba akar menni.-magyaráztam leegyszerűsítve.
-Értem.-mondta majd átkarolt és kivette kezemből a karkötőt.-Asszem ez az enyém.-hajolt közelebb. Már csak pár centi volt az arcunk között. Ég kék szeme bámulásából a többiek zökkentettek ki.
-20 perce megy az óra. Szakadj le Lexáról és gyerünk.-mondta Kokszos Szaszának. Nevetve ellöktem magam elől és mehetünk is órára. 
-Már megint elkéstetek!-mondta Dave tanár úr. 
-Tudjuk-mondtuk szinte egyszerre miközben leültünk a helyünkre. 15 -en voltunk egy osztályba. A padok egyesével voltak elosztva 3 sorba. Tőlem balra Lala ült, jobbra Ricsi, mögöttem Szasza és mellette balra Kokszos jobbra pedig Malesz. Csak mi voltunk lányok a Lalával az osztályból. 
-Szia Lexa.-köszönt oda nekem Ricsi.-Ma is jól nézel ki-mosolygott. Ekkor hirtelen lefejelte a padot mert kedves Szabolcs hátba rúgta.
-Ezt most miért kellet?-kérdeztem mire csak egy vállvonás volta a válasz.-Barom. Ricsi jól vagy?
-Egy puszitól jobban lenék.-elnevettem magam és nyomtam egy puszit a homlokára. 
-Kérlek Ricsi ne most udvarolj, Lexa te pedig le ne támad itt nekem majd otthon elintézitek.-mondta a Dave nevetve mire mi is elnevettük magunkat csak Szasza nem. Hát igen a tanár úr nagyon laza nem csoda hiszen 23 éves és jól is néz ki. Ő mindenki kedvence.
-Jó tipp tanár úr még meggondolom- mondta Ricsi mire még hangosabban röhögtek a többiek. Mikor a tanár előre fordult Ricsi mellé csúsztam székkel együtt és közel hajolva vizsgálgattam piros homlokát.
-Fáj még?
-Kaptam rá gyógyítót. Pár perc múlva nyoma se lesz-kacsintott rám amitől egy kicsit elpirultam. Ricsi nagyon jól nézett ki. Szőke haj kék szemmel hmmm...Lehet túl sokáig bámultam kidolgozott felsőtestét (ami tökéletesen látszódott a tapadós pólón át amire egy kockás inget húzot fel) mert egy kéz rángatott fel a székemből és húzott ki az udvarra.
-Mit csinálsz Szasza?!-néztem az engem rángató fiúra.
-Húzlak magam után.-válaszolta póker arccal. Na ja azt észre vettem. 

-De épp Ricsivel dumáltam!
-Nem dumáltál vele hanem bámultad!
-És mit zavar az téged?!
-Ne bámuld őt! Te csak engem láss.- megfordult és neki dőlt a fának. Magához rántott, kezét a derekamon pihentette.-Irritál a feje.. nagyobbat kellet volna rúgnom hátha be is törik.-húzott magához közelebb.
-De Ricsi nem csinált semmit!
-Mindig nyomul.. felkel fognia, hogy te az enyém vagy.-ekkor közelebb húzott magához és megcsókolt.Próbáltam eltolni de nem sikerült. Egyre közelebb húzott magához. Nem lehet! Ő a barátom! Egy határozott mozdulattal megharaptam a száját, de nem engedett el inkább a keze lentebb vándorolt a derekamról egészen a fenekemre amibe bele is markolt. Belenyögtem a csókunkba így bejutást nyert a nyelve ami rögtön az én számba volt. Egyfolytában csak az jár a fejembe hogy nem szabad, ő a legjobb barátom. Nem szokásom sírni de ekkor kigördült egy könnycsepp. Amint Szasza észre vette elengedett. Azonnal ellöktem magam tőle és a kezem az arcán csattant. Rohantam egyenesen az osztályba. Hallottam hogy a nevem kiabálja de nem érdekelt. Ricsinek rögtön feltűnt a zaklatottságom. 
-Hé Csöpi mi történt?-kérdezte átkarolva a vállam.
-Semmi csak haza kel mennem.. gyorsan..-válaszoltam könnyeimmel küszködve.
-Lexa! -lépett be Szasza.
-Merre?-kérdeztem inkább magamtól de a mellettem álló szöszinek gyorsabb volt az agya.
-Erre!- húzott maga után. Kiugrott az ablakon majd nyújtotta felém a kezét amit rögtön elfogadtam. Rohantunk a suli elé ahol Ricsi felpattant a  motorjára.
-Gyere- nyújtotta felém a  bukósisakot. Gondolkozás nélkül felültem mögé és átkaroltam a derekát.
-Lexa, kérlek! Ne menj el vele!-jött az üldözőm hangja. Pár méter volt köztünk tisztán láttam a dühöt és a szomorúságot az arcán.
-Gyerünk-mondtam a megmentőmnek és elindultunk.5 perc alatt haza is értem. Megköszöntem a fuvart és be szaladtam a házba. Sírva rogytam össze az ágyon. Egy dolog járt a fejembe: "Mi vaaa??"

2. fejezet

Ez valami más.

Hali meghoztam a kövi rész is :) Remélem tetszeni fog! Ja és persze szóljatok hozzá írjátok le véleményeiteket. Köszönöm. Jó olvasást. Ui: a kövi részt holnap hozzom.

-Gyerünk, Most! Futás, futás!!!- kiabálta suttogva Kokszos egy kamion mögül. Ekkor futásnak eredtünk. Amikor beértünk a, elbújtunk amíg az utolsó ember is kiment és bezárta a kaput.

-Megcsináltuk!- ugrándozott Lala.

-Mint mindig.- mondta Malesz magabiztosan.

-Na gyerünk.-lökött meg oldalról a szőke fiú.

-Okés. Az utolsó tartja a bakot kifele menet!-és amint kimondtam futásnak eredtem. Barátnőmmel együtt volt egy kis előnyünk úgyhogy mi értünk be leghamarabb.Utánunk Szasza utána Kokszos és végül Malesz.

-Na ez eldőlt. Malesz tartja a bakot.-mondta Szasza megkönnyebbült fejjel.

-Úgy csinálsz mintha veszíthetnél!-kiabálta Lala már a legnagyobb épület tetejéről.

-Várj meg!-kiabáltam utánna, remélve hogy meghall. Mázlim volt.

-Jó de siess!- kiabálta vissza.

-Te oda nem mész fel!-fogta meg a kezem Szasza.

-Mert?

-Mert én azt mondtam. Még a végén lezuhansz! Nincs kedvem kórházba hurcolászni téged.

-Ne mond meg mit csináljak!-sziszegtem neki és kitéptem magam a szorításából.

-De...-nem volt ideje befejezni a mondatott mert már másztam is Lala után.-Lexa!-kiabálta utánam de nem érdekelt. Csak másztam fel.Amikor felértem a tetejére csodálatos látvány fogadott. Az egész építkezést be lehetett látni tele lepukkant házakkal, amik lerombolásra vannak ítélve, és az újonnan felhúzott falakat amik mellet pár gerenda volt.

-Wáó!-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Ez tök faja!-jött hátulról Malesz hangja amire egyszerre kaptuk hátra a fejünket. Mind a három fiú utánunk jött és próbált átegyensúlyozni a deszkákon, nehogy lezuhanjanak 30 méter magasból.

-Ugye tök szép! Már megy lefele a nap is!- ugrándozott Lala, de nem sokáig tartott a vidámsága mert megbotlott és elkezdett lefele zuhanni. Megpróbáltam utána nyúlni, hogy visszahúzzam de nem sokat értem el vele. Lalával együtt zuhantam. 

-Lexa!

-Lala!- hallotam hogy a fiuk kiabálnak. A zuhanásunk csupán pár másodpercig tartott.Hirtelen értünk földet. Félve nyitottam ki a szemem. Ilyen mázlit! 

-Őőő Lala.. Max 2 métert zuhantunk...

-Téllll...-bámultunk felfelé a hátunkon feküdve. Hirtelen 3 ijedt fejet pillantottunk meg.

-Azt a rohadt életbe! Lányok! Normálisak vagytok?!-tette fel a költői kérdést Malesz.

-Legközelebb szóljatok hogy hé élünk vagy valami.-kötött belénk Kokszos is. Szasza nem szólt semmit csak oda jött hozzánk és segített fel állni.

-Áucs!-jajdultam fel.

-Mi a baj?-kérdezte aggódó arccal.

-Csak a bokám. Kibicsaklott...

-Én mondtam neked hogy ne gyere fel! És most téssék!-muttatot idegesen a bokámra.

-Jajj mit játszod itt az agyad!?Azt csinálok amit akarok! Nem kell a bele egyezésed!-löktem félre -Kokszos!- a fiú egy másodperc múlva mellettem termett és Ő támogatott tovább nem pedig Szasza.

-Na gyerekek. Elég volt mára ennyi. Gyerünk haza.-utasított minket Malesz. Nem is tudom hova sietett hiszen neki kellet tartania a bakot. Tudni illik csak kifele tudunk mászni mert van egy pár doboz amin feltudunk mászni és utána már csak bakot kell tartania valakinek, hogy elérjük a kerítés tetejét. Hiába ellenkeztem a szöszi a tetejéig fölcipelt majd át dobott Szaszának aki már a kerítés túl oldalán volt. Nem azzal volt bajom hogy felcipelt hanem azzal hogy 3 métert zuhantam amíg a gördeszkás karjaiba nem végeztem.

-Kinyithatod a szemed. Foglak.-súgta oda.Amint kinyitottam a szemem észre vettem hogy az arca csak pár centire volt az enyémtől. Olyan hirtelen rántottam arrébb a fejem hogy kizuhantam öleléséből és egyenesen a földre zuhantam. Látszódott rajta, hogy jót mulat ügyetlenségemen. Kezét az enyémért nyújtotta hogy felsegítsen de elutasítottam.

-Jól vagyok- sajnos nem így volt. A bokám sajgott a fájdalomtól.-Malesz! Mit állsz ott? Segíts fel kellni!- igaz fejcsóválva és röhögve de oda jött és segített. A haza felé út csöndesen telt. Szokás szerint először Maleszt kísértük haza utána az ikreket. Én voltam a következő. Már indultam befele amikor Szasza megfogta a kezem. Arcán megbánás tükröződött.

-Figyelj Lexi- Lexi. Hmmm.... Csak neki engedem meg, hogy így hívjon még ha ritkán teszi is.-Én csak aszt szerettem volna ha nem esik bajod. Nagyon megijedtem amikor leestél. Mérges voltam magamra hogy nem tudok rád vigyázni. Mi lett volna ha nincs ott egy kiálló gerenda?Meghalhattál volna.-mondta komoly arccal.

-Semmi baj. Jól vagyok. Eddig sose szóltál ha fel akartam mászni az egyik épületre.

-Az igaz de azok nem is 30 méter magasak voltak hanem csupán 5 vagy egy kicsit több....Sajnálom.-tekintette a földre szegeződött és a cipőjét kezdte el vizsgálni mintha lenne rajta valami érdekes. Nem tehettek róla de megsajnáltam szegényt.

-Alszol velem?- tettem fel a költői kérdést amire fejét azonnal felkapta és óriási mosoly jelent meg az arcán.

-Persze.-bevonultunk a házba és az emelet felé vettük az irányt. Bementünk a szobámba amíg Ő elkezdett vetkőzni elő túrtam magamnak egy rövid nacit és egy bő pólót. Amint megvolt az alvós cuccom bementem a fürdőszobába és átvettem. Amint végeztem célba vettem az ágyam ahol már Szasza foglalt helyet egy száll alsóba. 

-Jól áll a pólóm.-mosolyodott el.Elpirultam amint észrevettem hogy épp az egyik kedvenc DC pólója van rajtam.

-Kösz-nyögtem ki egy mosoly kíséretében.

-Na gyere aludjunk.-nyújtotta felém a kezét amit kétség kívül elfogadtam.

-Kösz hogy be invitálsz a saját ágyamba-nevettem miközben bebújtam mellé.

-Hé! Amennyit itt alszom lehetne az enyém is!-nevetett fel.

-Igazad vaaaaaannnnn.-ásítottam el magam.

-Jó éjt-nyomott puszitt a homlokomra.

-Neked is-ezzel hátat fordítottam neki.Szinte azonnal megszüntette a köztünk lévő teret és átkarolta a derekam közelebb húzva magához. Sokszor aludt már velem de ez más volt. Sose karolt át, mindig kellet neki a személyes tér.Az Ő lágy dúdolására, az Ő karjaiba aludtam el. Ez valami más.

1. fejezet

Barátok

Sziasztok itt az első rész! Remélem tetszeni fog! by: Lexa

Hali!A nevem Alexandra, de a barátaim Lexának hívnak mármint az a 4 ember akik a legfontosabb szerepet töltik be az életemben. A legtöbb időt nálunk töltjük, mivel anyu (Amanda) üzleti úton van, apa meg már 10 éve meghalt, de halála előtt 2 évvel elhagyta anyát azt mondva hogy csak a baj van velem. (Mentségemre szóljon egy angyal vagyok! Semmi panasz nem érkezik rám pár magánlak sértésen, rongáláson és gyújtogatáson kívül.) 2 éves koromban költöztünk Londonból Magyar országba azon belül is Budapestre. Vagyis 15 éve. Anya nem szívesen hagy egyedül itthon. Félre értés ne essék nem azért mert annyira szeretne csak sokszor kellet már azért haza utaznia, hogy kihúzzon a dutyiból.Amikor elutazott a szokásos szöveggel jött:
 -Ha még egyszer sittre vágnak nem foglak kihozni! Legalább lesz időd elgondolkozni.
-Ahogy gondolod. Majd Malesz anyukája kihozz. Elhúztam!
Most jut eszembe hogy elfelejtettem említeni, hogy nem otthon vagyok hanem épp Lalával a legjobb barátnőmmel döglődök az ágyon a szobájába és várjuk hogy Szaszáék megjöjjenek.
-Hol a faszomba vannak azok az idióták?! Azt mondták 3-ra itt vannak! És nézz rá az órára! 10 perc múlva 3!- egy ideig csak tátott szájal bámultam a barátnőmre, amint észre vette hogy furán nézzek rá megkérdezte hogy "mivaaa??"
-Lala még nincs is 3!
-Kérlek Lexa ennyire nem ismered Szaszát? Mindig előbb jönnek csak azért hogy a kedvedre tegyen!
-Hé az nem is igaz! Az az őrült szeret pontos lenni!
-Perszeee pontos... Mint amikor minden óráról elkésett. Vagy amikor belet hivatva egy hivatalos tárgyalásra az erdő tűz miatt amit ő okozott akkor is oda ért nem?
-Jó de legalább az utolsó 5 percre beért.
-Igeen! még emlékszem a szövegére: Tiltakozom bíró úr! én soha sem cigarettázok!-Igen Szabolcs akkor mi esett ki bejövetelkor a zsebéből?- Kérem bíró úr az a gyógyszeres dobozom! -Minek magának gyógyszer édes fiam? -Ó bíró úr súlyos agyibiszkuliszom van. Gyógyíthatatlan!- Elég volt Szabolcs! a tárgyalást elhalasztjuk. Kérem a legközelebb  ne késsen el! Na mennyen és vigye magával a gyógyszere dobozát is!-mesélte barátnőm vadul artikulálva és mutogatva és közben leesett az ágyról magával rántva engem is aminek következtében megfejeltük egymást.Mikkor mindketten elröhögtük magunkat megszólalt a csengő. Fulladozva, kisírt szemekkel nyitottam ajtót.
-Úristen! Lexa jólvagy?!- három ijedt arccal találtam magam szembe. Mutogatva próbáltam elmagyarázni, hogy semmi baj csak mindjárt megfulladok. Ebből persze semmit sem értettek. Talán azt értem el vele hogy még jobban rájuk hozzam a frászt.
-Lala hol vagy? Mi baja van Lexának?-kiabálta Kokszos. Erre a válasz csak az volt hogy az említett lány röhögve fut le a lépcsőn és elcsúszik az általunk kreált joghurt folton és legurul. Utána fulladozva próbál felállni de mivel az előbbi akciója kicsit forgósra sikerült elvesztette az egyensúlyát és neki zuhant a legközelebbi konyhapultnak. Amikor a fiuk észrevették hogy nem fáj semmink egyszerűen csak röhögő görcsöt kaptunk meg nyugodtak és leültek a kanapéra Szasza kivételével aki nekem segített felállni.
-Te fogsz a sírba vinni Lexa.- mondta és egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg.Amikor mind az öten leültünk körbe néztem a társaságon. Malesz ült mellettem. Igazi nevén Kovács Márk. Sötétbarna haja mint mindig most is tökéletesen be volt lőve. Zöld szeme tökéletesen illet türkiz pólójához, fekete fekete csőnadrágjához és ugyanolyan színű DC cipőjéhez.Másik oldalamon Szasza ült. Teljes neve Nagy Szabolcs. Fekete haját néha néha kisöpörte ég kék szeméből. Kidolgozott felsőtestét egy bő fehér póló( amin sűrűn elhelyezkedő kicsi koponyák voltak)takarta amihez egy sötétkék csőnacit és egy fekete converse cipőt vett fel. Mindig úgy öltözött hogy illjen a kék halálfejes gördeszkájához. Velünk szemben ült a két szőke Lala és Kokszos. Laura és Balázs Cox. Ők is Angliából jöttek. Mindkettőnek zöld szeme volt. Öltözködésük egyforma DC, cipő fekete csőnaci, fehér, mintás póló. Szeretnek ugyan úgy öltözködni de nem csoda hiszen ikertestvérek. És végül ott voltam én, Black Alexandra. Vörös haj, szürke szem. Fekete converse cipő volt rajtam világos kék csőnacival és egy fehér trikóval amin egy halál fej díszelgett.
-Össze öltöztettek.-mutogatott ránk Lala.
-Téll!- néztem végig magamon utána Szaszán.-Úristen most át kell öltöznöm- néztem viccesen Szaszára.
-Dehogy kell-húzott közelebb magához hogy a következő szavait már csak én halljam- Szeretem ha az én színeimbe öltözöl fel. Olyan dögös..- meglepetten fordultam el tőle de pirulásomat a többiek is észrevették nem csak Szasza aki mellesleg jót mulatott rajta.
-Mit bámultok? Inkább zúzunk mielőtt bezárják az építkezés kapuját!- kiabáltam a társaságra akik továbbra is csak bámultak.
-Hallottátok Lexát. Menjünk- szólalt meg a fekete hajú mellettem állva. Ekkor mindenki megindult.
-Persze neki azonnal ugrotok!-rohantam Malesz felé ördögi kacajjal "és most maghalssz" kiáltásokkal. Későn vett észre így volt időm felugrani a hátára. Amikor elvesztette egyensúlyát mindketten az aszfalton végeztük. Nevetésünk csak a sűrű duda szóra halkult el. A barna hajú fiú ijedten rángatott fel a földről és ugrott velem arrébb. A kamionból ami majdnem elütött minket csak egy közismert kéz mozdulatot pillantottunk meg. Egyszerre nevettük el magunkat és indultunk el cél állomásunk felé. Hirtelen egy kéz karolt át és közelebb húzott magához.
-Vigyáz magadra- súgta a fülembe Szasza. Én csak bólintottam sétáltam tovább.

Sziasztok!
Köszöntelek a blogomon! Remélem tetszeni fog a storym :) Jó olvasgatást!