1. fejezet

Barátok

Sziasztok itt az első rész! Remélem tetszeni fog! by: Lexa

Hali!A nevem Alexandra, de a barátaim Lexának hívnak mármint az a 4 ember akik a legfontosabb szerepet töltik be az életemben. A legtöbb időt nálunk töltjük, mivel anyu (Amanda) üzleti úton van, apa meg már 10 éve meghalt, de halála előtt 2 évvel elhagyta anyát azt mondva hogy csak a baj van velem. (Mentségemre szóljon egy angyal vagyok! Semmi panasz nem érkezik rám pár magánlak sértésen, rongáláson és gyújtogatáson kívül.) 2 éves koromban költöztünk Londonból Magyar országba azon belül is Budapestre. Vagyis 15 éve. Anya nem szívesen hagy egyedül itthon. Félre értés ne essék nem azért mert annyira szeretne csak sokszor kellet már azért haza utaznia, hogy kihúzzon a dutyiból.Amikor elutazott a szokásos szöveggel jött:
 -Ha még egyszer sittre vágnak nem foglak kihozni! Legalább lesz időd elgondolkozni.
-Ahogy gondolod. Majd Malesz anyukája kihozz. Elhúztam!
Most jut eszembe hogy elfelejtettem említeni, hogy nem otthon vagyok hanem épp Lalával a legjobb barátnőmmel döglődök az ágyon a szobájába és várjuk hogy Szaszáék megjöjjenek.
-Hol a faszomba vannak azok az idióták?! Azt mondták 3-ra itt vannak! És nézz rá az órára! 10 perc múlva 3!- egy ideig csak tátott szájal bámultam a barátnőmre, amint észre vette hogy furán nézzek rá megkérdezte hogy "mivaaa??"
-Lala még nincs is 3!
-Kérlek Lexa ennyire nem ismered Szaszát? Mindig előbb jönnek csak azért hogy a kedvedre tegyen!
-Hé az nem is igaz! Az az őrült szeret pontos lenni!
-Perszeee pontos... Mint amikor minden óráról elkésett. Vagy amikor belet hivatva egy hivatalos tárgyalásra az erdő tűz miatt amit ő okozott akkor is oda ért nem?
-Jó de legalább az utolsó 5 percre beért.
-Igeen! még emlékszem a szövegére: Tiltakozom bíró úr! én soha sem cigarettázok!-Igen Szabolcs akkor mi esett ki bejövetelkor a zsebéből?- Kérem bíró úr az a gyógyszeres dobozom! -Minek magának gyógyszer édes fiam? -Ó bíró úr súlyos agyibiszkuliszom van. Gyógyíthatatlan!- Elég volt Szabolcs! a tárgyalást elhalasztjuk. Kérem a legközelebb  ne késsen el! Na mennyen és vigye magával a gyógyszere dobozát is!-mesélte barátnőm vadul artikulálva és mutogatva és közben leesett az ágyról magával rántva engem is aminek következtében megfejeltük egymást.Mikkor mindketten elröhögtük magunkat megszólalt a csengő. Fulladozva, kisírt szemekkel nyitottam ajtót.
-Úristen! Lexa jólvagy?!- három ijedt arccal találtam magam szembe. Mutogatva próbáltam elmagyarázni, hogy semmi baj csak mindjárt megfulladok. Ebből persze semmit sem értettek. Talán azt értem el vele hogy még jobban rájuk hozzam a frászt.
-Lala hol vagy? Mi baja van Lexának?-kiabálta Kokszos. Erre a válasz csak az volt hogy az említett lány röhögve fut le a lépcsőn és elcsúszik az általunk kreált joghurt folton és legurul. Utána fulladozva próbál felállni de mivel az előbbi akciója kicsit forgósra sikerült elvesztette az egyensúlyát és neki zuhant a legközelebbi konyhapultnak. Amikor a fiuk észrevették hogy nem fáj semmink egyszerűen csak röhögő görcsöt kaptunk meg nyugodtak és leültek a kanapéra Szasza kivételével aki nekem segített felállni.
-Te fogsz a sírba vinni Lexa.- mondta és egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg.Amikor mind az öten leültünk körbe néztem a társaságon. Malesz ült mellettem. Igazi nevén Kovács Márk. Sötétbarna haja mint mindig most is tökéletesen be volt lőve. Zöld szeme tökéletesen illet türkiz pólójához, fekete fekete csőnadrágjához és ugyanolyan színű DC cipőjéhez.Másik oldalamon Szasza ült. Teljes neve Nagy Szabolcs. Fekete haját néha néha kisöpörte ég kék szeméből. Kidolgozott felsőtestét egy bő fehér póló( amin sűrűn elhelyezkedő kicsi koponyák voltak)takarta amihez egy sötétkék csőnacit és egy fekete converse cipőt vett fel. Mindig úgy öltözött hogy illjen a kék halálfejes gördeszkájához. Velünk szemben ült a két szőke Lala és Kokszos. Laura és Balázs Cox. Ők is Angliából jöttek. Mindkettőnek zöld szeme volt. Öltözködésük egyforma DC, cipő fekete csőnaci, fehér, mintás póló. Szeretnek ugyan úgy öltözködni de nem csoda hiszen ikertestvérek. És végül ott voltam én, Black Alexandra. Vörös haj, szürke szem. Fekete converse cipő volt rajtam világos kék csőnacival és egy fehér trikóval amin egy halál fej díszelgett.
-Össze öltöztettek.-mutogatott ránk Lala.
-Téll!- néztem végig magamon utána Szaszán.-Úristen most át kell öltöznöm- néztem viccesen Szaszára.
-Dehogy kell-húzott közelebb magához hogy a következő szavait már csak én halljam- Szeretem ha az én színeimbe öltözöl fel. Olyan dögös..- meglepetten fordultam el tőle de pirulásomat a többiek is észrevették nem csak Szasza aki mellesleg jót mulatott rajta.
-Mit bámultok? Inkább zúzunk mielőtt bezárják az építkezés kapuját!- kiabáltam a társaságra akik továbbra is csak bámultak.
-Hallottátok Lexát. Menjünk- szólalt meg a fekete hajú mellettem állva. Ekkor mindenki megindult.
-Persze neki azonnal ugrotok!-rohantam Malesz felé ördögi kacajjal "és most maghalssz" kiáltásokkal. Későn vett észre így volt időm felugrani a hátára. Amikor elvesztette egyensúlyát mindketten az aszfalton végeztük. Nevetésünk csak a sűrű duda szóra halkult el. A barna hajú fiú ijedten rángatott fel a földről és ugrott velem arrébb. A kamionból ami majdnem elütött minket csak egy közismert kéz mozdulatot pillantottunk meg. Egyszerre nevettük el magunkat és indultunk el cél állomásunk felé. Hirtelen egy kéz karolt át és közelebb húzott magához.
-Vigyáz magadra- súgta a fülembe Szasza. Én csak bólintottam sétáltam tovább.