2. fejezet

Ez valami más.

Hali meghoztam a kövi rész is :) Remélem tetszeni fog! Ja és persze szóljatok hozzá írjátok le véleményeiteket. Köszönöm. Jó olvasást. Ui: a kövi részt holnap hozzom.

-Gyerünk, Most! Futás, futás!!!- kiabálta suttogva Kokszos egy kamion mögül. Ekkor futásnak eredtünk. Amikor beértünk a, elbújtunk amíg az utolsó ember is kiment és bezárta a kaput.

-Megcsináltuk!- ugrándozott Lala.

-Mint mindig.- mondta Malesz magabiztosan.

-Na gyerünk.-lökött meg oldalról a szőke fiú.

-Okés. Az utolsó tartja a bakot kifele menet!-és amint kimondtam futásnak eredtem. Barátnőmmel együtt volt egy kis előnyünk úgyhogy mi értünk be leghamarabb.Utánunk Szasza utána Kokszos és végül Malesz.

-Na ez eldőlt. Malesz tartja a bakot.-mondta Szasza megkönnyebbült fejjel.

-Úgy csinálsz mintha veszíthetnél!-kiabálta Lala már a legnagyobb épület tetejéről.

-Várj meg!-kiabáltam utánna, remélve hogy meghall. Mázlim volt.

-Jó de siess!- kiabálta vissza.

-Te oda nem mész fel!-fogta meg a kezem Szasza.

-Mert?

-Mert én azt mondtam. Még a végén lezuhansz! Nincs kedvem kórházba hurcolászni téged.

-Ne mond meg mit csináljak!-sziszegtem neki és kitéptem magam a szorításából.

-De...-nem volt ideje befejezni a mondatott mert már másztam is Lala után.-Lexa!-kiabálta utánam de nem érdekelt. Csak másztam fel.Amikor felértem a tetejére csodálatos látvány fogadott. Az egész építkezést be lehetett látni tele lepukkant házakkal, amik lerombolásra vannak ítélve, és az újonnan felhúzott falakat amik mellet pár gerenda volt.

-Wáó!-csak ennyit tudtam kinyögni.

-Ez tök faja!-jött hátulról Malesz hangja amire egyszerre kaptuk hátra a fejünket. Mind a három fiú utánunk jött és próbált átegyensúlyozni a deszkákon, nehogy lezuhanjanak 30 méter magasból.

-Ugye tök szép! Már megy lefele a nap is!- ugrándozott Lala, de nem sokáig tartott a vidámsága mert megbotlott és elkezdett lefele zuhanni. Megpróbáltam utána nyúlni, hogy visszahúzzam de nem sokat értem el vele. Lalával együtt zuhantam. 

-Lexa!

-Lala!- hallotam hogy a fiuk kiabálnak. A zuhanásunk csupán pár másodpercig tartott.Hirtelen értünk földet. Félve nyitottam ki a szemem. Ilyen mázlit! 

-Őőő Lala.. Max 2 métert zuhantunk...

-Téllll...-bámultunk felfelé a hátunkon feküdve. Hirtelen 3 ijedt fejet pillantottunk meg.

-Azt a rohadt életbe! Lányok! Normálisak vagytok?!-tette fel a költői kérdést Malesz.

-Legközelebb szóljatok hogy hé élünk vagy valami.-kötött belénk Kokszos is. Szasza nem szólt semmit csak oda jött hozzánk és segített fel állni.

-Áucs!-jajdultam fel.

-Mi a baj?-kérdezte aggódó arccal.

-Csak a bokám. Kibicsaklott...

-Én mondtam neked hogy ne gyere fel! És most téssék!-muttatot idegesen a bokámra.

-Jajj mit játszod itt az agyad!?Azt csinálok amit akarok! Nem kell a bele egyezésed!-löktem félre -Kokszos!- a fiú egy másodperc múlva mellettem termett és Ő támogatott tovább nem pedig Szasza.

-Na gyerekek. Elég volt mára ennyi. Gyerünk haza.-utasított minket Malesz. Nem is tudom hova sietett hiszen neki kellet tartania a bakot. Tudni illik csak kifele tudunk mászni mert van egy pár doboz amin feltudunk mászni és utána már csak bakot kell tartania valakinek, hogy elérjük a kerítés tetejét. Hiába ellenkeztem a szöszi a tetejéig fölcipelt majd át dobott Szaszának aki már a kerítés túl oldalán volt. Nem azzal volt bajom hogy felcipelt hanem azzal hogy 3 métert zuhantam amíg a gördeszkás karjaiba nem végeztem.

-Kinyithatod a szemed. Foglak.-súgta oda.Amint kinyitottam a szemem észre vettem hogy az arca csak pár centire volt az enyémtől. Olyan hirtelen rántottam arrébb a fejem hogy kizuhantam öleléséből és egyenesen a földre zuhantam. Látszódott rajta, hogy jót mulat ügyetlenségemen. Kezét az enyémért nyújtotta hogy felsegítsen de elutasítottam.

-Jól vagyok- sajnos nem így volt. A bokám sajgott a fájdalomtól.-Malesz! Mit állsz ott? Segíts fel kellni!- igaz fejcsóválva és röhögve de oda jött és segített. A haza felé út csöndesen telt. Szokás szerint először Maleszt kísértük haza utána az ikreket. Én voltam a következő. Már indultam befele amikor Szasza megfogta a kezem. Arcán megbánás tükröződött.

-Figyelj Lexi- Lexi. Hmmm.... Csak neki engedem meg, hogy így hívjon még ha ritkán teszi is.-Én csak aszt szerettem volna ha nem esik bajod. Nagyon megijedtem amikor leestél. Mérges voltam magamra hogy nem tudok rád vigyázni. Mi lett volna ha nincs ott egy kiálló gerenda?Meghalhattál volna.-mondta komoly arccal.

-Semmi baj. Jól vagyok. Eddig sose szóltál ha fel akartam mászni az egyik épületre.

-Az igaz de azok nem is 30 méter magasak voltak hanem csupán 5 vagy egy kicsit több....Sajnálom.-tekintette a földre szegeződött és a cipőjét kezdte el vizsgálni mintha lenne rajta valami érdekes. Nem tehettek róla de megsajnáltam szegényt.

-Alszol velem?- tettem fel a költői kérdést amire fejét azonnal felkapta és óriási mosoly jelent meg az arcán.

-Persze.-bevonultunk a házba és az emelet felé vettük az irányt. Bementünk a szobámba amíg Ő elkezdett vetkőzni elő túrtam magamnak egy rövid nacit és egy bő pólót. Amint megvolt az alvós cuccom bementem a fürdőszobába és átvettem. Amint végeztem célba vettem az ágyam ahol már Szasza foglalt helyet egy száll alsóba. 

-Jól áll a pólóm.-mosolyodott el.Elpirultam amint észrevettem hogy épp az egyik kedvenc DC pólója van rajtam.

-Kösz-nyögtem ki egy mosoly kíséretében.

-Na gyere aludjunk.-nyújtotta felém a kezét amit kétség kívül elfogadtam.

-Kösz hogy be invitálsz a saját ágyamba-nevettem miközben bebújtam mellé.

-Hé! Amennyit itt alszom lehetne az enyém is!-nevetett fel.

-Igazad vaaaaaannnnn.-ásítottam el magam.

-Jó éjt-nyomott puszitt a homlokomra.

-Neked is-ezzel hátat fordítottam neki.Szinte azonnal megszüntette a köztünk lévő teret és átkarolta a derekam közelebb húzva magához. Sokszor aludt már velem de ez más volt. Sose karolt át, mindig kellet neki a személyes tér.Az Ő lágy dúdolására, az Ő karjaiba aludtam el. Ez valami más.